A Jó Hír

És hiába látjuk azt, hogy a világ folyamatosan változik, Jézus „jó híre” mindvégig változatlan maradt, és ugyanannyira erőteljes a mai napon is az ebben található kegyelem és igazság, mint amikor Jézus először beszél róla (Római levél 1:16).

A történelem során az emberek mindenhol azt tapasztalhatták, hogy valami baj van ezzel a világgal. Nem tudunk békességben élni a egymásssal és saját magunkkal sem. Ha jobban megvizsgáljuk a dolgot, rájövünk, hogy a probléma nem a környezetünkben, hanem bennünk van. Mi magunk vagyunk a probléma forrása.

Azonban ez nem mindig volt így. Kezdetben Isten megteremtette ez a világot, és rábízta az emberiségre, hogy gyönyörű, új otthonukat irányítsák és gondozzák. Minden tökéletes volt. Mindent áthatott a szeretet. Minden jó volt. (1 Mózes 1:2-3)

Mivel Isten tényleg szeret bennünket, szabadságot adott az embereknek, hogy dönthessünk arról, hogy szeretjük-e Őt, és bízunk-e benne. Nem létezik igazi szeretet szabadság nélkül, és nem lehet teljes a szabadságunk szeretet nélkül.

Ha szabadon dönthetünk arról, hogy bízunk Istenben, ez azt jelenti, hogy ennek az ellenkezőjét is választhatjuk. Pontosan ezt takarja a bűn fogalma. Elfordulunk a szerető Istentől, aki teremtett bennünket, és helyette saját magunk istenévé válunk.

Az első emberpár, és minden egyes azóta született személy sokszor azt a döntést hozta, hogy nem bízik Istenben. Milliónyi más dologban hiszünk inkább: saját magunkban, a pénzben, kapcsolatokban és az egészségben.

Ezek közül önmagában egyik sem rossz dolog, azonban istent faragtunk belőlük, és abban bízunk, hogy majd ezek mentenek meg bennünket és tesznek bennünket teljessé, pedig ezekre egyáltalán nem képesek (Habakuk 2:18, 1 Kor. 12:2).

A hitvilágunkban, a gondolatainkban és a cselekedeteinkben mindannyian elfordultunk Istentől. Mindannyian bűnösök vagyunk (Római levél 3:23). Nem számít, hogy mennyi jót teszünk másokért, mi magunk sosem tehetjük jóvá az Isten ellen elkövetett bűnünket.

Járhatunk templomba, olvashatjuk a Bibliát, adakozhatunk, erkölcsös életet élhetünk – ezek közül egyik sem képes elvenni a bűnünket (Ézsaiás 1:11; Zsidókhoz írt levél 10:4; Máté evangéliuma 15:8).

A bűn elszigetelődést hozott. A bűn elválaszt bennünket Istentől, és szellemileg halottak vagyunk. A teremtett világ és embertársaink ellen küzdünk, a bűn miatt. Továbbá a bűn miatt harcolunk saját magunkkal is (1 Mózes 3).

Mi magunkat nem vagyok képesek újból feléleszteni. Mi magunk nem tudunk saját erőből Istenhez kapcsolódni. Ehhez segítségre van szükségünk. Valakinek, valamit tennie kell ehhez.

És van, aki ezt megtette. Pontosan ez a jó hír.

Jóllehet ellenálltunk Istennek, ő mégis eljött közénk emberi testben, Jézus személyében, aki egyedülálló módon egyszerre volt Isten és ember. Bűntelen életet élt, és az életét odaadta fizetségül a világ bűneiért (Római levél 5:6-8).

Ha Isten nem ítélné meg a bűnt, nem lenne jó. Nem lenne szeretetteljes. Nem lenne Isten.

Jézus, a Messiás a kereszten ezt az ítéletet vállalta magára. Később pedig, ahogyan megígérte, harmadnapon feltámadt a sírból, győzelmet aratott a bűn és a halál felett (Máté ev. 27-28, Márk ev. 14-16, Lukács ev. 22-24, János ev. 18-21).

Jézus most hívja magához az embereket (János ev. 12:32), megbocsátást kínál (Apcsel 10:43), új életet most, és örök életet az örökkévalóságban (Ezékiel 36:26).

Nem kell ezt kiérdemelni vagy megfizetni. Még ha meg is próbálná valaki, akkor sem sikerülne neki! Isten az üdvösség ajándékát kegyelemből kínálja a számodra (Efézus 2:8). Hit által fogadjuk el, ha hiszünk Jézusnak a személyében és az általa elvégzett munkában (Római levél 3:21-26).

Ez nem csak, hogy jó hír, hanem egyenesen nagyszerű hír! A lehető legjobb hír!

János ev. 14:6
Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

János ev. 3:16-18
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

Amennyiben kérdésed van, bátran tedd fel nekünk! Isten örömmel fogadja, ha kutatjuk és keressük az igazságot, és megtaláljuk Őt, mert közel van hozzánk (Apcsel 17:27).

X